A boszi és a cicája

Tudom, hogy már elmúlt Halloween, de elrontottam volna a meglepetést, ha felteszem ide a kis apróságokat. :) Szóval, kicsit megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel mutatom most be nektek a "csemetéimet". :)

Vasárnap a gépem már megint úgy csinált, mint aki meghalt, szóval kénytelen voltam máshogy elfoglalni magamat. (Egyébként már észrevettem, hogy energiatakarékos módon működik - páros napokon igen, páratlanokon nem, vagy fordítva.) Az egyéb elfoglaltságból pedig az lett, hogy előhalásztam anya összes decemberi, novemberi és októberi Praktikáját, és nézegetni kezdtem, mit készíthetnék ajándékba karácsonyra. A tavaly októberi számban voltak a filcből készített halloweeni figurák - tök, szellem, denevér, macska, boszi -, amik annyira megtetszettek, hogy szinte első nekifutásra elkezdtem csinálni a cicát. Aztán, ha már megcsináltam, gondoltam legyen párja, kap egy boszorkányt, és akkor elajándékozhatom a páromnak. Hogy mindig tudja, én vagyok a boszorkány, és ő pedig az én kedves cicám... :)
A munka gyorsan haladt és elég hamar elkészültem a figurákkal. Kisebb-nagyobb változtatásokat azért eszközöltem, mert egyrészt a filc- és fonalkínálat sem volt olyan széles, másrészt jobban szerettem volna egy kicsit a saját képemre formálni, személyessé tenni őket.







Teljesen rákattantam most a varrásra, és egy teljesen új tárlatot nyitott meg előttem, rengeteg ötlettel, aminek egy részét már meg is valósítottam.
Szóval, ne lepődjetek meg, ha ezentúl mindenféle fércelt mondattal fogok előrukkolni. :)

Utoljára még egy kedves vicc. Anya minden évben kifaragja nagynéném aktuális díjnyertes főzőtökjeiből a töklámpásunkat. Tavaly véletlenül sikerült lefotózni a "tökhányást", idén azonban már tudatos fotók készültek, ahol a fotózáskor mindenki jelen volt és próbált nem a földre ülni a nevetéstől. :) (A tök rosszullétének oka pedig nem más, mint gyomorégés. :))

Amikor a technika felmondja a szolgálatot...

... Akkor jön az, hogy a fényképezőgép-tervezőn át a gyári munkásig és Bill Gates ük-ük-ük-ük ági női felmenőin keresztül mindenkit szidunk, akit csak lehet.
Készültem egy csomó új ékszerrel, nagy lelkesen neki is álltam fotózni, aztán amikor megláttam a képeket a számítógépen majdnem elájultam... Mind sárga lett. SÁRGA. Nem FEHÉR. Egyszerűen hiába fotóztam 6 lámpával egyszerre, és növesztettem az egekig a villanyszámlát a félórás fotódömping alatt, gyakorlatilag semmit se értem el vele. Jelen pillanatban annyi ötletem van, hogy egyrészt holnap rajzszakkörön fotózgatok az ablakban, aminek egy nagy hátulütője, hogy ha lehullanak az ékszerek a Boldogasszony sugárútra, akkor onnan az életbe nem szedem össze őket. Másrészt megvárom a napot, amire az évszak előrehaladtával egyre kevesebb esélyem lesz. (Hogy fogok én így télen terméket fotózni?) Harmadrészt addig rágom a párom fülét, amíg megcsinálja nekem azt a fotóslámpát, amit egyszer megígért nekem. (Ez lesz a legvalószínűbb.)
Szóval, a nagy meglepetésem, hogy mindenkit meglepek az ékszerekkel romba dőlt. : ( De azért ha már megcsináltam őket, mutatóba felteszek párat, hátha ti több színt és fantáziát tudtok belőlük kinézni:

Próbálkozok még jobb fotóval, de egyelőre csak ennyire futotta.

A Nagytesó meg a Kistesó

A pékségben, ahova járok az áremelés mellett a másik újdonság az, hogy most már mignont is árulnak. Ez addig-addig piszkálta a fantáziámat, míg a múlthéten vettem egy puncsosat, és abból kiindulva tegnap készítettem egy egész mignon-kollekciót.

Szerintem ezek lettek eddig az egyik legélethűbb gyurmasütijeim. :) Miután kisültek alig bírtam megállni, hogy ne harapjak bele a puncsosba... : )

Egyelőre még nemrakom fel őket Meskára, mert még várunk ezüst láncra, meg ilyesmi... De mire felrakom őket lehet, hogy már fülbevalók is lesznek majd. (Sőt, biztos is. : ) )

Nahmiez? (Előzetes 2.)

Előzetes 1.

Egy, megérett a...

Bizony, miután ma délben kézhez kaptam a törzslapomat, hivatalosan is kijelenthetem, hogy angolból érett vagyok. :)



77%, hu. :) Minden várakozásomat felülmúlta. Igaz, az ötösnek jobban örültem volna, de tudom magamról, hogy angolból reménytelen eset vagyok, így ez így is nagy teljesítmény... Nemtudom, valahogy az orosz jobban megy. (Talán mert azt szeretem is?)
Kettő. Művésztábor letudtával (aminek a kiállítására az érettségi miatt el se tudtam menni...) le is tudtam eddigi kötelességeimet, és büszkén jelenthetem be, igen, itt is elkezdődött végre a nyári szünet. Az utóbbi inaktivitásom sajnos ez utóbbiaknak, meg annak a pár megrendelésnek volt köszönhető amik az utóbbi hetekben érkeztek. (És amiket sajnos nem fotóztam le... :/ ) Úgyhogy remélem ezután több időm lesz kreatívkodni, főleg mivelugyanis tele vagyok alapanyagokkal meg ötletekkel. :)
Először is, vettem 2 féle ruhafestéket (türkizt meg korallszínűt), ugyanis eldöntöttem, hogy elkezdek ismét batikozni. (Feltéve, ha megtalálom a festékeket... :"D) Najó, nemcsak ilyen indokok vezéreltek, hanem az is, hogy megláttam az Eldorádóban egy ládát, tele Kolumbusz ruhafestékkel. Nem bírtam ellenállni, elcsábultam...



Ezt a Kreatív Café oldalán láttam, és szeretnék ehhez hasonlót elkészíteni, annyi változtatással, hogy megpróbálok a koncentrikus csomózással Mickey egér fejet csinálni. :)) (Nah Balázs, egy mesepólót?)
Másodszor, vettem egy kitűzőt ma az egyik szegedi turiban. A turi érdekessége, hogy van a pultnál egy hatalmas kosár, tele leszakadt, műhibás csatokkal, ékszerdarabokkal, amiket potom pénzért lehet megvenni. Ott találtam egy kitűzőalapot, amire fel volt függesztve 2 medál: egy lila-türkiz csillogó patkó, meg egy tányér tükörtojással, baconnel, arról lelógva pirítós, csésze és kiskanál. :D Elsősorban a reggelizőszettes medál volt az, ami miatt aztmondtam hogy oké, ezténmost elviszem, mert nekem KELL. Aztán miután kifizettem érte a "csillagászati árat" (200 Ft), utána jutott eszembe, hogy gyurmasütivel csinálok a kitűzőalapból egy nagyon csajos kitűzőt. :) Egyelőre nem árulom el, milyet, mert úgy odavan a meglepetés, de idővel az elkészült ékszert remélem sikerül feltennem ide. :)
Tovább folytatva az ékszertémát, ma kaptam a keresztszüleimtől egy kisebb csomag ékszeralapanyagot. Van benne 3 nagy tégely csillámpor, ugyanis a cégüknél rendelnek és csomagolnak csillámport, ezért úgy gondolták, hoznak nekem belőle, hátha jólesz a gyurmázáshoz. Nagyonjók! Van szivárványos lila, szivárványos zöld meg hologrammos ezüst színű csillám is. Már alig várom, hogy kipróbálhassam őket. :) Emellett kaptam hologrammos, lyukasztott elemeket. (kört, ellipszist, tüskét) Ezeket láncszemekkel fel lehet szerelni karkötőre, fülbevalóra, de így önmagukban is nagyon szépen mutatnak. :)
Nem tudom, ismeritek-e a Florence and the Machine nevű indie-formációt, de én az utóbbi napokban eléggé rájuk vagyok kattanva. A Rabbit Heart című számukat megnéztem videóklippen, és teljesen beleszerettem Florence virágkoszorújába. El is döntöttem, hogy én is csinálok magamnak hasonlót, fehér habrózsából, drótból meg gyöngyszalagból. :) (Fotózáskor még jóljöhet majd.)



Tegnap este volt nálunk a Szentiván-éji tűzugrás, ezen belül rendeztek különféle kézműves foglalkozásokat és vásárt is. Mi is kimentünk Tibivel, és el is adtunk 2 kisebb karkötőt, egyiket az én epertortámmal. :) Sajnos az ékszerekről így egyben nem készült kép, de a tűzugrás momentumát keresztapukám megörökítette. (És amint az a képen látszik, a cseresznyés cipőm is megérkezett. :)



Nagyon sok mesélnivalóm lenne még, milyen ihletet kaptam anyu karkötőjétől és a fagyiktől... De minderről mesélek legközelebb, ha már alkottam valamit. :)

Lakkozás előtt...

Nembírtam ki, hogy ne fotózzam le a mai nap "gyümölcseit". (Márcsak Zsófi miatt is.) Szóval, íme pár kissé sötét, de sokat sejtető fotó a "sütijeimről". ^^