Blogszületésnapi játék

Hálám jeléül, amiért ennyien támogattok játékot hirdetek, melyen 3 szerencsés ember is nyerhet! :) Ehhez nem kell mást tennetek, mint írnotok egy kommentet ide, a bejegyzés alá, vagy ellátogatnotok erre a facebook-oldalra, és az alkalmazás segítségével regisztrálnotok a játékra. Figyelem: aki mindkét helyen regisztrál, az dupla eséllyel vesz részt a sorsoláson! :)

A nyeremény pedig 2 pár fülbevaló, az egyik a Let's enjoy Britain! kollekció első darabja, a másik pedig egy szülinapi feketeerdő torta egy-egy szál gyertyával. :) A harmadik szerencsés pedig egy névreszóló kupont kap, amellyel 50%-os kedvezménnyel vásárolhat nálunk, egyszeri alkalommal. (Ez a különleges kupon nem vonható össze más kedvezményekkel.)

Megjegyzés: mivel a blogspot szervere egy ideig nem volt jó, és a facebook-os alkalmazást kiszolgáló szerver is bedöglött a mai délután, ezért módosult határidővel holnap estig tart a játék!

A játék MÓDOSÍTOTT határideje pedig: 2011. június 3., 19:00.

Sok szerencsét! ;)

Boldog születésnapot!

Eltelt a legelső év, ami alatt az első gyurmás próbálkozásoktól kezdve eljutottam a saját ötletekből megvalósított ékszerekig. Hihetetlen sok érdekeset, csodát tartogatott nekem ez az év, amit köszönök Nektek, akik olvassátok, nyomon követitek és viselitek az ékszereimet. :) Nem akarok hosszú novellát írni arról, hogy mit érzek, gondolok, úgyhogy következzen egy röpke szemezgetés arról, hogy hogyan indult ez az egész, és mi minden történt velem egy év alatt.

2010. március-április: megvettem az első csomag Formi-gyurmámat. Próbálkozások kezdete
2010. május 14.: Az első Cernit gyurmáim. Innentől kezdődtek a tényleges kísérletezések.
2010. nyár-ősz: A makói piacon árultam az ékszereimet.
2010. szeptember: Meska-boltom kezdete. A legelső nyereményjáték a blogon.
2010. november: Facebook-közösség indulása. Először kezdek el organzából varrni. Gyurmás-textiles kísérletezések.
2011. március: Tavaszi játék. Csatlakoztam a Hungarian Etsy Teamhez, és aktiváltam az Etsy-boltomat.
2011. április 9.: Ettől a naptól kezdve kaphatóak az ékszereim az %érzékben és a Magyar Kézművesek Boltjában.
2011. május 21-22.: A szegedi Hídivásáron sok más alkotóval együtt az én ékszereim is megtekinthetők voltak.

Ebből a felsorolásból is látszik, mennyit fejlődtem, formálódtam egy év alatt. Bár még mindig nem érzem magam profinak, de igyekszem közel tökéleteset alkotni, és nem csak a termékeimmel, hanem a kiszolgálással, kedvességgel is a vevőket szolgálni. Remélem, erre még sokáig lehetőségem adódik, de mindez rajtatok is múlik! :)

Még egyszer köszönök mindent, és bízok abban, hogy jövőre is együtt ünnepelhetünk május 28-án!

Nyílt nap, kalitka, rikkancs, miegymás

Mostanában igen sűrűn és tartalmasan telnek a napjaim, és persze nincs hiány az ékszerekből sem. :) Ezekből azonban egyelőre nem mutatok, mert a bemutatásukat szombatra, az első blognyíltnapra tartogatom.

Egy nagyon kedves ismerősöm döbbentett rá, hogy az internet nem minden: annak ellenére, hogy megnézzük az elkészített ékszerekről előre beállított elrendezésben készült képeket, még nem biztos, hogy hogy teljesen a magunkévá tudjuk tenni azokat. Ahhoz, hogy igazán "rátaláljunk", lehet, hogy egy érintés, egy közelebbről való megvizsgálás segíthet hozzá. Az ötletadó lány maga is azt kérte, hogy személyesen vigyem el bemutatni az ékszereket neki és a barátnőinek: úgy talán ők is hamarabb rátalálnak a kedvencünkre.

Ez a gondolat igazán szöget ütött a fejemben, főleg azért, mert én magam is nagyon szeretek "tapogatózni". Gyakran, ha anyagot keresek az aktuális varrott virágomhoz a boltban az első, amit az anyag és a szín után leellenőrzök, az a tapintás; saját negatív tapasztalat alapján is megtanultam, hogy attól, hogy valami szaténnak van írva és szép a színe még lehet teljesen használhatatlan a minőségét tekintve. Persze, az utóbbi időkben főleg neten vásárolok, és ott a szememre kell hagyatkoznom; de az igazán jó vásárlás egyik alapja tényleg a kézzel való érintkezés, a "sajátommá válás".

Éppen ezért gondoltam úgy, hogy a blognyíltnap igazán jó lehetőség azok számára, akik már ismerik/még nem ismerik az ékszereimet, de szeretnék őket megismerni; és mindazoknak, akik eddig csak a képeken látták őket, de nem foghatták/érinthették meg azokat. Elsősorban a Szegeden és környéken élőknek kedvez a helyszín, ugyanis a nyílt nap a Dugonics tér 2.-es szám alatti Dugonics Cukrászda egyik belső helységében kerül megrendezésre 2011. március 26-án, délután 3 órától, melyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. (Az esemény facebook-oldala)

A másik dolog egy örömhír: Vadjutka Közös mese játékában, melyet lentebb ajánlottam is, én lettem a szerencsés kiválasztott, aki egy általa készített nyaklánc boldog tulajdonosa lett. :) A nyaklánc gyönyörű, még sokkalta szebb, mint a képeken, úgyhogy itt is szeretném még egyszer megköszönni azt. Emellett pedig csatlakoztam a Vadjutka Rikkancs-programhoz, melynek keretein belül partnerként reklámozom Vadjutka blogját.

Cserebere csecsebecse

Akik gyakran látogatják a Meskát, azok biztosan ismerik Ringut és a csodálatos, fotós textilékszereit. Bevallom, rajongok a szépségeiért, így különösen örültem, amikor lehetőségem nyílt a vele való cserére. :) A megállapodás szerint én egy Tibi által készített bronz chainmaille karkötőt küldtem, egy darab színjátszó lila selyemanyagot, emellett pedig vízszínű, átlátszó topáz gyöngyöket és piros színű, gyümölcsös-zöldséges fityegőket a gyümölcsös és zöldséges nyakláncaihoz. Ezért cserébe egy gyönyörűséges epres nyakláncot kaptam, organzát, többféle tüllt és egy halom fánk alakú üveggyöngyöt. Ezer köszönet ezekért Ringu, szeretve vannak nagyon! :)) <3

Új év, új dizájn

Néhány hónapnyi kényszerpihenő után elérkezett az a pillanat, amikor a hetek óta tartó fárasztó munkánk végül meghozta a gyümölcsét: elkészült a megújult blog, tavaszias dizájnnal és gyakran frissülő tartalommal. :) Aki szemfüles volt, már korábban is láthatta a félig átalakuló kinézetet, amit végül tegnap éjfél előtt sikerült teljesen üzembe hoznunk. A blog a párom és az én kezem munkáját dícséri, előbbi a programozási részt, míg én a grafikait készítettem el. :) A technikai adatokról annyit érdemes tudni, hogy a blog egyelőre 1280x1024-es felbontásban, Firefoxban és Google Chrome-ban érhető el. Ennek az oka az, hogy a kisebb felbontást - egyelőre - nem sikerült beállítani rendesen, de ez valószínűleg a későbbiekben pótolva lesz. A blog Internet Explorerben is elérhető, igaz, ott néhány pixeles elcsúszások vannak, ami a böngésző hibája. Érdekesség, hogy a fejléc mellett lévő három kép minden oldalfrissítéskor más-más véletlenszerű képet jelenít meg a gyurmás, varrott és drótékszerek közül, melyek a meska-boltunk általam készített kínálatából valóak. :))

Most már csak annyi van hátra, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik az utóbbi hetek fáradozását segítették: páromnak, Tibinek, aki hajlandó volt a saját idejéből időt szakítani arra, hogy 100x újraállítsa a fejlécet és a blogot; Krisztinek, a blog első beavatott látogatójának, aki mindig meghallgatott, ha valami új ötlet kapott el az ékszerekkel kapcsolatban; és köszönöm mindenkinek, aki látogatja a blogot, a facebookot vagy a Meskát, és bármilyen formában is támogat engem. :)

Egy kis önzőség

Whortleberry Mézi-fülbevalója annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam kijár nekem egy kis önzőség, ezért elkészítem magamnak a saját Mézimet. Én azonban egy kicsit nagyobban képzeltem el, és inkább kitűzőt csináltam belőle. "Visszavarrtam" a lábait is, és a gombjait jó vastagon szórtam meg csillámporral, hogy igazi gumicukrok legyenek. :)
Most a kabátomon nevet rá mindenkire. :)

A boszi és a cicája

Tudom, hogy már elmúlt Halloween, de elrontottam volna a meglepetést, ha felteszem ide a kis apróságokat. :) Szóval, kicsit megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel mutatom most be nektek a "csemetéimet". :)

Vasárnap a gépem már megint úgy csinált, mint aki meghalt, szóval kénytelen voltam máshogy elfoglalni magamat. (Egyébként már észrevettem, hogy energiatakarékos módon működik - páros napokon igen, páratlanokon nem, vagy fordítva.) Az egyéb elfoglaltságból pedig az lett, hogy előhalásztam anya összes decemberi, novemberi és októberi Praktikáját, és nézegetni kezdtem, mit készíthetnék ajándékba karácsonyra. A tavaly októberi számban voltak a filcből készített halloweeni figurák - tök, szellem, denevér, macska, boszi -, amik annyira megtetszettek, hogy szinte első nekifutásra elkezdtem csinálni a cicát. Aztán, ha már megcsináltam, gondoltam legyen párja, kap egy boszorkányt, és akkor elajándékozhatom a páromnak. Hogy mindig tudja, én vagyok a boszorkány, és ő pedig az én kedves cicám... :)
A munka gyorsan haladt és elég hamar elkészültem a figurákkal. Kisebb-nagyobb változtatásokat azért eszközöltem, mert egyrészt a filc- és fonalkínálat sem volt olyan széles, másrészt jobban szerettem volna egy kicsit a saját képemre formálni, személyessé tenni őket.







Teljesen rákattantam most a varrásra, és egy teljesen új tárlatot nyitott meg előttem, rengeteg ötlettel, aminek egy részét már meg is valósítottam.
Szóval, ne lepődjetek meg, ha ezentúl mindenféle fércelt mondattal fogok előrukkolni. :)

Utoljára még egy kedves vicc. Anya minden évben kifaragja nagynéném aktuális díjnyertes főzőtökjeiből a töklámpásunkat. Tavaly véletlenül sikerült lefotózni a "tökhányást", idén azonban már tudatos fotók készültek, ahol a fotózáskor mindenki jelen volt és próbált nem a földre ülni a nevetéstől. :) (A tök rosszullétének oka pedig nem más, mint gyomorégés. :))

Az én büszkeségem

Kricsár Ancsa egy régebbi blogbejegyzésében azt írta, hogy amennyiben valamelyik drótékszer-készítő szeretné, hogy bemutassa őt a blogjában, írjon neki egy e-mailt ezzel kapcsolatban. A párom nevében, aki drót- és láncékszereket készít én vettem fel vele a kapcsolatot. Nagyon kedves volt, készségesen válaszolt is a levelemre, és megígérte, hogy valamikor vasárnap-hétfő fele ki is kerül a bemutatkozás. Ez ma történt meg, aminek nagyon örülök! Nagyon büszke vagyok a páromra, hogy elkezdte az ékszerkészítést, részben az én biztatásomra. :) Az első ékszerét, amit lejjebb láthattok az anyukámnak készítettük el a születésnapjára, míg a másikat, a fülbevalót díszdobozban én kaptam a 18. születésnapomra. :)

(A blogbejegyzést itt olvashatjátok.)

Karácsonyi előzetes

Megőrültem vagy nemtudom, de mostanában folyton a karácsony jár az eszemben. Valahogy úgy érzem, hogy jó lenne már most elkezdeni készülni rá, úgy fizikailag és lelkiekben is, nehogy megint úgy járjak, hogy az utolsó pillanatban kapkodok az ajándékokkal, a csomagolással... Valahogy ez a karácsonyi hangulat kihat az alkotókedvemre is, ugyanis pár nap leforgása alatt készítettem több karácsonyi apróságot is: adventi koszorús hűtőmágneseket és egy kis karácsonyi angyalka alakú függőt. :)

Az elkészítésük hihetetlen nagy örömöt okozott, főleg az angyalé, azt nagy sikerélményként könyveltem el, és totál beleszerettem. :) Viszont most kétségek gyötörnek, hogy feltegyem-e őket a Meskára, és ha feltegyem, akkor mikor, most vagy majd csak karácsony előtt? Szerintetek melyik lenne a legjobb megoldás?

Nem ez volt az első és utolsó előkarácsonyi bejegyzésem, mivel több dologgal is készülök addigra. Már előszedtem a keresztszemes mintáimat is, most a hidegben milyen jó is lesz azokat hímezgetni a kandalló előtt... :)

Hétköznapi csalódások

Sajnos, a frissítések elmaradoztak/nak, ugyanis egyrészt rengeteg témazárót írtam a héten, ami leterhelt, másrészt jelen pillanatban nem indul be a gépem, így a képeimhez se tudok hozzáférni. :( Pedig tegnap is sütöttem pár apróságot, és készen vannak az újabb fotók, de így gép hiányában ez egyelőre torlódik. Abban bízom, hogy ma megcsináljuk a gépemet, és akkor nem kell sokáig nélkülöznöm a dolgaimat - nagyon idegesítő, hogy tudom, nincs mindenről másolat, és ha ezek a dolgok elvesznek, nem tudom, hogy fogom majd pótolni őket.
Addig is játszatok, ezt msot megtehetitek Punkyjazznél és Vesztl Fanninál is.

Facebook

Drága párom rábeszélt, hogy miután eddig nem volt Facebookom, így csináljak most egyet, ha más nem, akkor csak a blogomnak. Így megegyeztünk, hogy az ő felhasználójával csinál egyet, amire rakosgathatok fel képeket és írogathatok. Megmondom őszintén, hogy már régóta próbálnak rávenni, hogy regisztráljak, de az idő szűke miatt ezt fölöslegesnek érzem. Így is annyi minden mást csinálnék szívesen, gyurmáznék többet, olvasnék, na meg a kötelezők, a heti 2 db a/3-as méretű önarckép, amit meg kellene rajzolnom - de sajnos sokszor ezekre se jut annyi időm, mint amennyire szeretném. Most már kialakult, hogy vasárnaponként gyurmázok, így viszont a hétvégi rajzolás ütközik a gyurmával, amelyik ütközetből (egyelőre) a gyurmázás kerül ki győztesen. Úgyhogy aki tudja, hogy hol lehet kapni időnyerőt, az szóljon nekem, mert akkor mindenképpen kérek egyet karácsonyra. :)
Lényeg a lényeg, elindult a Facebook közösségünk, szóval csak csatlakozzatok nyugodtan! Én pedig addig is ismerkedem a technikával. :)

Játék-maraton nomer csitiri

Bocs a szörnyű latinbetűs átíratért, de az orosz 4-es önmagában eléggé logikátlan ahhoz, hogy ne lehessen szépen átírni. :) Újabb játékra bukkantam, ezúttal Vesztl Fanninál. 5 féle kitűző közül lehet választani. A szülinapomon lesz sorsolás, úgyhogy hátha. :)

Az eset a nyakmerevítővel

Hát az úgy volt, hooogy tesiórán voltunk, és miután nem fociztam ki akartam menni a teremből, hogy meg ne rúgjanak a labdával, aztán pont az ajtóban sikeresen tarkónrúgtak. Tarkó- és fejfájás, mentőautó, nyakmerevítő... Már az iskolából a mentősök vittek ki, de úgy, hogy a folyosón minden ember engem nézett. Mondjuk, ha nem éreztem volna magam épp eléggé szörnyen, még lehet, hogy élveztem is volna a helyzetet, nameg az emberek arcán a temetői arckifejezéseket... A vége az lett, hogy mivel még egy hét (6 nap) van a 18.-dik szülinapomig, bevittek a gyerekklinikára. Ott megvizsgáltak, átröntgenezték a fejemet, jól elszédítettek az ágyon tologatással meg a plafonbámulással, de végül is azt leszámítva, hogy kaptam egy enyhe agyrázkódást, és megzúzódtak a nyaki izmaim semmi komoly bajom nem történt. 2 hét tesitilalom, amit nem bánok, 3 nap ágynyugalom meg 1 hét nyakmerevítő. Szegény nem lehet róla, hogy kezdettől fogva utálom, de szerintem senki se visel szívesen ilyen borzalmakat. (Mondjuk a kényelmi rátán a legkényelmesebb dolgok közé tartozik.)
Úgyhogy most egyelőre pihenek, és nyakmerevítővel együtt töltöm utolsó napjaimat kiskorúként. A legszívesebben gyurmáznék, mert már az összes jó filmet végignéztem, de a széken ülés is fájdalmas jelen helyzetemben, ezért az alkotással inkább megvárom a jövő hetet. Addig is, egyszer majd még jelentkezek, és mutatok képeket a "nyaktársamról".

Bearanyozza a napot

A múlt héten én voltam az a szerencsés, aki megnyerte PunkyJazz medálját. Ennél a hírnél már csak annak örültem jobban, amikor megláttam a medált rejtő borítékot, rajta az én nevemmel. : ) Hát, mit is mondjak, a szavunk is elakadt, amikor kicsomagoltam a medált, és a napfénynél megnéztük. A kép, ami a játék logója is volt igazándiból aligha adja vissza a medált valójában, mivel az sokkal szebb élőben, mint a képeken. : ) Szinte minden fénynél, a különböző fénybeesési szögekben más-más színt ad: van, amikor inkább kékes-zöldes, mint a tenger, máskor vörös vagy sárga, de ha napfény éri akkor szivárványos pompában tündököl. Nekem bearanyozta a napomat. : )

Tudom, hogy a fényképek teljesen nem adhatják vissza, de azért megpróbáltam lefotózni a medált, hogy a különböző színeket megmutassam. Íme:


A vörös,

a sárga,

a kék,

és a szivárvány.


Köszönöm szépen mégegyszer a medált! : )

Szakmai ártalom

Infófakultáció eredménye:


Mentás-málnás nyalóka, puncsmignon, csillagos papírba csomagolt keménycukorka és marcipános-karamellás étcsokibonbon.

Hát igen. Van, aki nem tud kibújni a bőréből. : D

Nosztalgikus hangulatban

Valahogy amikor eljön az ősz, és elkezdenek hullani a meleg színekben pompázó levelek, mindig kedvem támad nosztalgiázni. Ez persze részben aktuális, mivel a következő hónapban betöltöm "azt a bűvös" 18-at, és az ember ilyenkor elgondolkozik azon, hogy ki volt, honnan jött, és persze a legfontosabb: hogy hová tart.

Ebben a nosztalgikus hangulatban születtek meg a legújabb nyakláncaim, amihez inspirációt az óvodai éveim adtak. : ) Igaz, nálunk nem volt tejszínhab és csokidarabka a kakaónkon, és ilyen szép bögrében se kaptuk, de jól emlékszem az akkori barátnőm óvodai jelére, ami egy nagy, szép, sárga (vagy kék?) pöttyös bögre volt. Az igazság az, hogy én a kakaót soha nem szerettem, és számomra csak egy módon volt iható: jóóóóóó sok tejszínhabbal és kakaóporral a tetején. Innen tehát a tejszínhabos kakaó iránti lelkesedés. : ) (Bár az én bögrémben rendszerint sok tejszínhab volt, némi kakaóval. : ) ) A croissant pedig... Egy kósza ötlet alapján született meg, és mint tudjuk, a kósza ötletekből születnek a legjobb dolgok. : )

Lényegében a kis "apróságok" már pár hónapja megvoltak, de ötlet híján nem tudtam, hogy mivel kombináljam őket, amikor is egy rózsaszín üveggyöngyös dobozban való kutakodás rá nem ébresztett, hogy nekem van kék és piros üveggyöngyöm is, sőőőt, kimaradt zöld teklám, meg pár szép fehér gyöngyöm. Ehhez jöttek még megmaradt szaténszalagok, és némi munkával az alábbi végeredmény kerekedett belőlük:

A kék nyaklánc már fent van a Meskán.

A végére pedig egy kis múlt heti-nyári nosztalgia: Zsófi barátnőm az augusztust Amerikában töltötte, és ott vette nekem ezt a kedves, muffin alakú (japán) radírt, amiért cserébe Fánkit, az (ős)orbitos fánkot kapta. Amikor kibontottam és megláttam, majd' elolvadtam a gyönyörűségtől! ^^ Annyira szép, hogy nincs szívem elradírozni... Ezért inkább odakerül a polcomra, ahova a számomra fontos emberek fotói, kedves tárgyak kerülnek. : )

Szétszedhető is. : )

Addig is, október 2.-áig játék! A menüsávban könnyen megtaláljátok az oda vezető linket. Az ajándékot pedig egyelőre még nem döntöttem el, hogy mi lesz, de ami késik, nem múlik. : )

Egy, megérett a...

Bizony, miután ma délben kézhez kaptam a törzslapomat, hivatalosan is kijelenthetem, hogy angolból érett vagyok. :)



77%, hu. :) Minden várakozásomat felülmúlta. Igaz, az ötösnek jobban örültem volna, de tudom magamról, hogy angolból reménytelen eset vagyok, így ez így is nagy teljesítmény... Nemtudom, valahogy az orosz jobban megy. (Talán mert azt szeretem is?)
Kettő. Művésztábor letudtával (aminek a kiállítására az érettségi miatt el se tudtam menni...) le is tudtam eddigi kötelességeimet, és büszkén jelenthetem be, igen, itt is elkezdődött végre a nyári szünet. Az utóbbi inaktivitásom sajnos ez utóbbiaknak, meg annak a pár megrendelésnek volt köszönhető amik az utóbbi hetekben érkeztek. (És amiket sajnos nem fotóztam le... :/ ) Úgyhogy remélem ezután több időm lesz kreatívkodni, főleg mivelugyanis tele vagyok alapanyagokkal meg ötletekkel. :)
Először is, vettem 2 féle ruhafestéket (türkizt meg korallszínűt), ugyanis eldöntöttem, hogy elkezdek ismét batikozni. (Feltéve, ha megtalálom a festékeket... :"D) Najó, nemcsak ilyen indokok vezéreltek, hanem az is, hogy megláttam az Eldorádóban egy ládát, tele Kolumbusz ruhafestékkel. Nem bírtam ellenállni, elcsábultam...



Ezt a Kreatív Café oldalán láttam, és szeretnék ehhez hasonlót elkészíteni, annyi változtatással, hogy megpróbálok a koncentrikus csomózással Mickey egér fejet csinálni. :)) (Nah Balázs, egy mesepólót?)
Másodszor, vettem egy kitűzőt ma az egyik szegedi turiban. A turi érdekessége, hogy van a pultnál egy hatalmas kosár, tele leszakadt, műhibás csatokkal, ékszerdarabokkal, amiket potom pénzért lehet megvenni. Ott találtam egy kitűzőalapot, amire fel volt függesztve 2 medál: egy lila-türkiz csillogó patkó, meg egy tányér tükörtojással, baconnel, arról lelógva pirítós, csésze és kiskanál. :D Elsősorban a reggelizőszettes medál volt az, ami miatt aztmondtam hogy oké, ezténmost elviszem, mert nekem KELL. Aztán miután kifizettem érte a "csillagászati árat" (200 Ft), utána jutott eszembe, hogy gyurmasütivel csinálok a kitűzőalapból egy nagyon csajos kitűzőt. :) Egyelőre nem árulom el, milyet, mert úgy odavan a meglepetés, de idővel az elkészült ékszert remélem sikerül feltennem ide. :)
Tovább folytatva az ékszertémát, ma kaptam a keresztszüleimtől egy kisebb csomag ékszeralapanyagot. Van benne 3 nagy tégely csillámpor, ugyanis a cégüknél rendelnek és csomagolnak csillámport, ezért úgy gondolták, hoznak nekem belőle, hátha jólesz a gyurmázáshoz. Nagyonjók! Van szivárványos lila, szivárványos zöld meg hologrammos ezüst színű csillám is. Már alig várom, hogy kipróbálhassam őket. :) Emellett kaptam hologrammos, lyukasztott elemeket. (kört, ellipszist, tüskét) Ezeket láncszemekkel fel lehet szerelni karkötőre, fülbevalóra, de így önmagukban is nagyon szépen mutatnak. :)
Nem tudom, ismeritek-e a Florence and the Machine nevű indie-formációt, de én az utóbbi napokban eléggé rájuk vagyok kattanva. A Rabbit Heart című számukat megnéztem videóklippen, és teljesen beleszerettem Florence virágkoszorújába. El is döntöttem, hogy én is csinálok magamnak hasonlót, fehér habrózsából, drótból meg gyöngyszalagból. :) (Fotózáskor még jóljöhet majd.)



Tegnap este volt nálunk a Szentiván-éji tűzugrás, ezen belül rendeztek különféle kézműves foglalkozásokat és vásárt is. Mi is kimentünk Tibivel, és el is adtunk 2 kisebb karkötőt, egyiket az én epertortámmal. :) Sajnos az ékszerekről így egyben nem készült kép, de a tűzugrás momentumát keresztapukám megörökítette. (És amint az a képen látszik, a cseresznyés cipőm is megérkezett. :)



Nagyon sok mesélnivalóm lenne még, milyen ihletet kaptam anyu karkötőjétől és a fagyiktől... De minderről mesélek legközelebb, ha már alkottam valamit. :)

Cseresznyéslány - kicsit off

Ma semmi frissel nem szolgálhatok sajna, csak megrendelésem van, de az bőven, meg művésztábor és szóbeli tételek, szóval most ezek az elsők... De addig is, egy kis lazító bejegyzés. :)
Van cseresznyés kardigánom! Az úgy volt, hogy ebédszünet volt a táborban, és mivel jobb dolgom nem volt, és untam az első emeleti fülledt rajztermet kimentem az utcára. Utána eszembejutott, hogy az Angexben pont ma a legolcsóbb minden, és bementem. Rögtön beleszerettem... Egyszerűen nem lehetett otthagyni. Maxikardigán, lila, ráadásul cseresznyés, és váltott színű, szív alakú gombjai vannak... Imádom! Ráadásul pont most rendeltem egy cseresznyés Vans slipon-t, szóval, lesz mivel hordanom... :)
Utólag belegondolva, nálam valahogy mindig volt valamiféle rajongás a gyümölcsök körül. Ugye, a jelem is szilva volt az oviban, amit bár akkor nem szerettem, a lila-imádatom azt hiszem ebből eredeztethető. Ráadásul azt mesélték keresztanyuék, hogy csak akkor tudtam egy időben elaludni, ha az ő gyümölcsös pólóját az ágyamba akasztották...
Aztán, a húgom eper-jelének köszönhetően jött az epermánia. Csat, hajgumi, fülbevaló, kitűző, körömreszelő, csak hogy néhányat említsünk... Aztán most meg a cseresznyék: cseresznyés póló, öv, fülbevaló, aztán most kardigán, cipő... (A megkopasztott cseresznyefát nem számítva. :)
Úgy látszik, nem tudok kikerülni a gyümölcsök bűvköréből... Nem is csoda hát, ha a kedvenc gyurmaékszerem az epertorta. : DD

Egy kép a kardigánról (sajna a minőség nem elsőosztályú - telefonnal fotóztam):