Karácsonyi vásár

A több hetes készülődés és izgalom egy része lezárult: véget ért a karácsonyi vásár. :) Bevallom őszintén, tavaly voltunk kint először (akkoriban még a kis filcgolyóimat vittem), és ahhoz képest, hogy milyen tapasztalataim voltak a piacon és a szentiván-éji vásáron, ez most mérföldekkel eredményesebbnek bizonyult mindegyiknél. Az idő pocsék volt, szörnyen fáztunk az egész alatt de szerintem azt a "kis" hideget elviselhetővé tette a hangulat, ami az egészet övezte. Járni régebb óta járok a vásárra, de ennyien még sohasem voltak ott, mint idén. Úgyhogy utólag is köszönöm mindenkinek, aki kilátogatott Kiszomborra, és megnézett minket! :)
A gyurmákról: a cukorpálcás karácsonyi és a szivárványos nyalókás kollekció szinte teljes egészében elkelt, csak egy cukorpálcás gyűrű maradt meg, az is azért, mert balesetet szenvedett; fogyott az epres fülikből is, és a lánckarkötők is kelendőek voltak. Jócskán vittek a Meskára feltöltött termékek közül, és Mézi is gazdára talált egy mézeskalács-készítőnél, emellett érkezett megrendelés egy második Mézire is. :)) Ennek okán a napokban várható egy nagyobb frissítés a Meskán, folyamatosan kerülnek majd fel újabb dolgok, érdemes hát gyakrabban látogatni a boltunkat. ;)

Képek a vásárról:

A portékák



Nyakláncok és fülbevalók



Gyűrűk és más apróságok



Karkötők



Mindemellett játszatok továbbra is az Ajándékblogon, és figyeljetek, mert nemsokára meglepetésekkel halmozlak el titeket! :)

Eperszezon

A hosszabb eltűnésem oka az volt, hogy az utóbbi időben a versenyek mellett elindult a nagy karácsonyi hajrá, amire rengeteg aprósággal készülök. Szóval ne haragudjatok, de ígérem, mostmár lesz friss, főleg, hogy van miből. :)

Először is, pár "régi", de kedves apróság: epres fülik filcből. Nem tudom, más csinált-e már ilyet, de én eddig sehol se láttam, így gondoltam egy nagyot és elkészítettem. :) Az első darabok után (első illetve második kép) már készült egy halom új verzió, többek között lánccal, sárga vagy fekete gyönggyel, és ezek nélkül is. :))







A fülbevalókat megvásárolhatjátok a Meskán, vagy egy hétig játszhattok érte az Ajándékblogon! :)

Egy kis önzőség

Whortleberry Mézi-fülbevalója annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam kijár nekem egy kis önzőség, ezért elkészítem magamnak a saját Mézimet. Én azonban egy kicsit nagyobban képzeltem el, és inkább kitűzőt csináltam belőle. "Visszavarrtam" a lábait is, és a gombjait jó vastagon szórtam meg csillámporral, hogy igazi gumicukrok legyenek. :)
Most a kabátomon nevet rá mindenkire. :)

A boszi és a cicája

Tudom, hogy már elmúlt Halloween, de elrontottam volna a meglepetést, ha felteszem ide a kis apróságokat. :) Szóval, kicsit megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel mutatom most be nektek a "csemetéimet". :)

Vasárnap a gépem már megint úgy csinált, mint aki meghalt, szóval kénytelen voltam máshogy elfoglalni magamat. (Egyébként már észrevettem, hogy energiatakarékos módon működik - páros napokon igen, páratlanokon nem, vagy fordítva.) Az egyéb elfoglaltságból pedig az lett, hogy előhalásztam anya összes decemberi, novemberi és októberi Praktikáját, és nézegetni kezdtem, mit készíthetnék ajándékba karácsonyra. A tavaly októberi számban voltak a filcből készített halloweeni figurák - tök, szellem, denevér, macska, boszi -, amik annyira megtetszettek, hogy szinte első nekifutásra elkezdtem csinálni a cicát. Aztán, ha már megcsináltam, gondoltam legyen párja, kap egy boszorkányt, és akkor elajándékozhatom a páromnak. Hogy mindig tudja, én vagyok a boszorkány, és ő pedig az én kedves cicám... :)
A munka gyorsan haladt és elég hamar elkészültem a figurákkal. Kisebb-nagyobb változtatásokat azért eszközöltem, mert egyrészt a filc- és fonalkínálat sem volt olyan széles, másrészt jobban szerettem volna egy kicsit a saját képemre formálni, személyessé tenni őket.







Teljesen rákattantam most a varrásra, és egy teljesen új tárlatot nyitott meg előttem, rengeteg ötlettel, aminek egy részét már meg is valósítottam.
Szóval, ne lepődjetek meg, ha ezentúl mindenféle fércelt mondattal fogok előrukkolni. :)

Utoljára még egy kedves vicc. Anya minden évben kifaragja nagynéném aktuális díjnyertes főzőtökjeiből a töklámpásunkat. Tavaly véletlenül sikerült lefotózni a "tökhányást", idén azonban már tudatos fotók készültek, ahol a fotózáskor mindenki jelen volt és próbált nem a földre ülni a nevetéstől. :) (A tök rosszullétének oka pedig nem más, mint gyomorégés. :))

Az én büszkeségem

Kricsár Ancsa egy régebbi blogbejegyzésében azt írta, hogy amennyiben valamelyik drótékszer-készítő szeretné, hogy bemutassa őt a blogjában, írjon neki egy e-mailt ezzel kapcsolatban. A párom nevében, aki drót- és láncékszereket készít én vettem fel vele a kapcsolatot. Nagyon kedves volt, készségesen válaszolt is a levelemre, és megígérte, hogy valamikor vasárnap-hétfő fele ki is kerül a bemutatkozás. Ez ma történt meg, aminek nagyon örülök! Nagyon büszke vagyok a páromra, hogy elkezdte az ékszerkészítést, részben az én biztatásomra. :) Az első ékszerét, amit lejjebb láthattok az anyukámnak készítettük el a születésnapjára, míg a másikat, a fülbevalót díszdobozban én kaptam a 18. születésnapomra. :)

(A blogbejegyzést itt olvashatjátok.)

Megrendelések

Az utóbbi időben több egyéni kérés is érkezett, többek között a blogjáték nyertesei is most írtak, hogy mit szeretnének. Fogadjátok hát ezeket sok szeretettel! :)


Az első nyertes Zsófi volt, aki átadta a lehetőséget a barátnőjének, Bettinek, aki szintén játszott, hogy válasszon ő valamit. Betti azt kérte, hogy képek alapján készítsek egy "miniatűrát" a kutyusáról, hogy mindig vele lehessen. A végeredménnyel ő is, én is nagyon elégedett voltam. Sajnos a postán történt egy kis baki, és a kutyusnak a többrétegű csomagolás és buborékos boríték ellenére letört az orra ( :(( ), de a büszke tulajdonosa azt mondta, nem gond, mert megjavítja.





A második nyertes Barbi volt. Ő egy igen érdekes kéréssel keresett meg: egy kulcstartót szeretett volna, ami szív alakú, és két részre szedhető. Mivel a felét a párjának szánta, így a kulcstartót se nem túl fiúsan, se nem túl lányosan képzelte el; egyszerűen, a jó ízlés határain belül. Az első gondolatom valami strasszos-csillámos, kétszínű kulcstartó volt, de ezt rögtön elvetettem, az előbbiekre hivatkozva. Aztán kitaláltam, hogy a lyukas, lekvárral töltött linzer mintájára készítek én is egyet, szív alakút; így, mint egy-egy falat süti, a kulcstartók kifejezik majd a két személy összetartozását. A lekvár elkészítéséhez itt is folyékony gyurmát használtam, mint a tejszínhabnál, csak sokkal csomósabbra kevertem, hogy hasonlítson a nagymama-féle házi lekvárok állagához. :) A kulcstartó nagy sikert aratott a gyengébbik nemnél, remélem a férfiú is elégedett lesz majd vele. :)



Egyik kedves törzsvásárlóm, Vivi annyira beleszeretett a nyalókás medálokba, amiket legelőször vett, hogy azóta már mobildíszt és fülbevalót is rendelt, hasonló mintára. Most gombos kéréssel állt elő, amit igen nagy kihívásnak tartottam, ugyanis még sohasem készítettem ezelőtt gombokat. Bevallom, nem is nagyon fogok, ha csak nem megrendelésekre, ugyanis szönyen macerásak és monoton az elkészítésük. Azt hiszem, ezt a feladatot meghagyom más, nálamnál ügyesebb és türelmesebb gyurmásoknak. :)
Méretileg 1 cm-es gombokat kért, azonban a csavaros minta és a masni miatt ez szinte lehetetlen lett volna, így egy kicsit nagyítottam rajtuk, nagyjából 1,5 cm-esre. Szerintem jók lettek ilyen "nagyon" is, és sokkal inkább érvényesül így rajtuk a minta és a masni is, mintha 1 centisek lettek volna.





A megrendelőimet és a vásárlóimat mindezek után arra szeretném kérni, hogy ha tehetitek, fotózzátok le az általam készített ékszereiteket, tárgyaitokat használat közben, és töltsétek fel a facebook oldalamra! Szeretném látni, hogy jó helyre kerültek-e, és hogy mennyire örültök a két kezem munkájának. :)

Karácsonyi előzetes

Megőrültem vagy nemtudom, de mostanában folyton a karácsony jár az eszemben. Valahogy úgy érzem, hogy jó lenne már most elkezdeni készülni rá, úgy fizikailag és lelkiekben is, nehogy megint úgy járjak, hogy az utolsó pillanatban kapkodok az ajándékokkal, a csomagolással... Valahogy ez a karácsonyi hangulat kihat az alkotókedvemre is, ugyanis pár nap leforgása alatt készítettem több karácsonyi apróságot is: adventi koszorús hűtőmágneseket és egy kis karácsonyi angyalka alakú függőt. :)

Az elkészítésük hihetetlen nagy örömöt okozott, főleg az angyalé, azt nagy sikerélményként könyveltem el, és totál beleszerettem. :) Viszont most kétségek gyötörnek, hogy feltegyem-e őket a Meskára, és ha feltegyem, akkor mikor, most vagy majd csak karácsony előtt? Szerintetek melyik lenne a legjobb megoldás?

Nem ez volt az első és utolsó előkarácsonyi bejegyzésem, mivel több dologgal is készülök addigra. Már előszedtem a keresztszemes mintáimat is, most a hidegben milyen jó is lesz azokat hímezgetni a kandalló előtt... :)

Hétköznapi csalódások

Sajnos, a frissítések elmaradoztak/nak, ugyanis egyrészt rengeteg témazárót írtam a héten, ami leterhelt, másrészt jelen pillanatban nem indul be a gépem, így a képeimhez se tudok hozzáférni. :( Pedig tegnap is sütöttem pár apróságot, és készen vannak az újabb fotók, de így gép hiányában ez egyelőre torlódik. Abban bízom, hogy ma megcsináljuk a gépemet, és akkor nem kell sokáig nélkülöznöm a dolgaimat - nagyon idegesítő, hogy tudom, nincs mindenről másolat, és ha ezek a dolgok elvesznek, nem tudom, hogy fogom majd pótolni őket.
Addig is játszatok, ezt msot megtehetitek Punkyjazznél és Vesztl Fanninál is.

Majdnem születésnap

Évek óta a kedvenc tortám a feketeerdő-torta, amióta jópár éve, az egyik szülinapomra mama ezt készítette el nekem ajándékba. Emlékszem, akkor még elég bizalmatlanul szemléltem az elém rakott rumos-meggyes-tejszínhabos egyveleget, de azóta már nem tudom elképzelni a szülinapomat nélküle. :)) Ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem a tortám miniatűr mását, hátha másnak is ez a kedvenc születésnapi édessége.
Tulajdonképpen duplán szülinapi ez a kis tortácska, ugyanis a szülinapomra kapott folyékony gyurmát használtam fel az elkészítéséhez. A tapasztalataim nagyon jók erről a fajta gyurmáról, tényleg egyszerűen lehet vele készíteni tejszínhabot, szószt, stb. Egy nagy hátránya, hogy szörnyen ragad, és ha éppen makacs kedvében van 'csakazértse' marad úgy, ahogy én szeretném. Mindenesetre az első próbálkozás nem sikerült rosszul, úgyhogy folyt. köv. :)

Az eredeti és az utánzat:







Eredetileg nyakláncnak szántam, de sütés után, a gyöngyös- és ékszeres dobozokban vájkálva mellékerültek ezek a rózsaszín gyöngyök, és ezekután úgy gondoltam fel-lefokoztatom kulcstartónak. Szerintem ezis eléggé tisztességes sors neki. :)

Facebook

Drága párom rábeszélt, hogy miután eddig nem volt Facebookom, így csináljak most egyet, ha más nem, akkor csak a blogomnak. Így megegyeztünk, hogy az ő felhasználójával csinál egyet, amire rakosgathatok fel képeket és írogathatok. Megmondom őszintén, hogy már régóta próbálnak rávenni, hogy regisztráljak, de az idő szűke miatt ezt fölöslegesnek érzem. Így is annyi minden mást csinálnék szívesen, gyurmáznék többet, olvasnék, na meg a kötelezők, a heti 2 db a/3-as méretű önarckép, amit meg kellene rajzolnom - de sajnos sokszor ezekre se jut annyi időm, mint amennyire szeretném. Most már kialakult, hogy vasárnaponként gyurmázok, így viszont a hétvégi rajzolás ütközik a gyurmával, amelyik ütközetből (egyelőre) a gyurmázás kerül ki győztesen. Úgyhogy aki tudja, hogy hol lehet kapni időnyerőt, az szóljon nekem, mert akkor mindenképpen kérek egyet karácsonyra. :)
Lényeg a lényeg, elindult a Facebook közösségünk, szóval csak csatlakozzatok nyugodtan! Én pedig addig is ismerkedem a technikával. :)

Szivárványos jó napot!

Ma kedvezett nekem az időjárást, és a szél és a hideg mellé küldött egy jó nagy adag napfényt is. :) Úgyhogy kiépítettem egy hevenyészett fotószalont az asztalom szélén, és örültem az ajándékba kapott fénynek és a viszonylag nagy számban elkészült, jól sikerült fotóknak. :))

Tehát, az "újdonságok". Úgy döntöttem, hogy szétszedem őket több részre, így legalább marad mit mutatnom addig, amíg nem készítek valami újat. Kezdetnek pedig, a fotózás örömére egy kis mixelt szivárványturmix: (csillámos) nyalókás gyűrűk strasszal, és pici, mosolygó virágos bedugós fülik. :)











És ezzel a sok színnel szeretném nektek megköszönni azt is, hogy már több, mint 1000-en látogattatok meg, és a rendszeres olvasók száma is folyamatosan növekszik! Csudajó érzés, ha az ember látja, hogy örülnek az alkotásainak. :) Köszönöm nektek! <3

Amikor a technika felmondja a szolgálatot...

... Akkor jön az, hogy a fényképezőgép-tervezőn át a gyári munkásig és Bill Gates ük-ük-ük-ük ági női felmenőin keresztül mindenkit szidunk, akit csak lehet.
Készültem egy csomó új ékszerrel, nagy lelkesen neki is álltam fotózni, aztán amikor megláttam a képeket a számítógépen majdnem elájultam... Mind sárga lett. SÁRGA. Nem FEHÉR. Egyszerűen hiába fotóztam 6 lámpával egyszerre, és növesztettem az egekig a villanyszámlát a félórás fotódömping alatt, gyakorlatilag semmit se értem el vele. Jelen pillanatban annyi ötletem van, hogy egyrészt holnap rajzszakkörön fotózgatok az ablakban, aminek egy nagy hátulütője, hogy ha lehullanak az ékszerek a Boldogasszony sugárútra, akkor onnan az életbe nem szedem össze őket. Másrészt megvárom a napot, amire az évszak előrehaladtával egyre kevesebb esélyem lesz. (Hogy fogok én így télen terméket fotózni?) Harmadrészt addig rágom a párom fülét, amíg megcsinálja nekem azt a fotóslámpát, amit egyszer megígért nekem. (Ez lesz a legvalószínűbb.)
Szóval, a nagy meglepetésem, hogy mindenkit meglepek az ékszerekkel romba dőlt. : ( De azért ha már megcsináltam őket, mutatóba felteszek párat, hátha ti több színt és fantáziát tudtok belőlük kinézni:

Próbálkozok még jobb fotóval, de egyelőre csak ennyire futotta.

Játék-maraton nomer csitiri

Bocs a szörnyű latinbetűs átíratért, de az orosz 4-es önmagában eléggé logikátlan ahhoz, hogy ne lehessen szépen átírni. :) Újabb játékra bukkantam, ezúttal Vesztl Fanninál. 5 féle kitűző közül lehet választani. A szülinapomon lesz sorsolás, úgyhogy hátha. :)

Az eset a nyakmerevítővel

Hát az úgy volt, hooogy tesiórán voltunk, és miután nem fociztam ki akartam menni a teremből, hogy meg ne rúgjanak a labdával, aztán pont az ajtóban sikeresen tarkónrúgtak. Tarkó- és fejfájás, mentőautó, nyakmerevítő... Már az iskolából a mentősök vittek ki, de úgy, hogy a folyosón minden ember engem nézett. Mondjuk, ha nem éreztem volna magam épp eléggé szörnyen, még lehet, hogy élveztem is volna a helyzetet, nameg az emberek arcán a temetői arckifejezéseket... A vége az lett, hogy mivel még egy hét (6 nap) van a 18.-dik szülinapomig, bevittek a gyerekklinikára. Ott megvizsgáltak, átröntgenezték a fejemet, jól elszédítettek az ágyon tologatással meg a plafonbámulással, de végül is azt leszámítva, hogy kaptam egy enyhe agyrázkódást, és megzúzódtak a nyaki izmaim semmi komoly bajom nem történt. 2 hét tesitilalom, amit nem bánok, 3 nap ágynyugalom meg 1 hét nyakmerevítő. Szegény nem lehet róla, hogy kezdettől fogva utálom, de szerintem senki se visel szívesen ilyen borzalmakat. (Mondjuk a kényelmi rátán a legkényelmesebb dolgok közé tartozik.)
Úgyhogy most egyelőre pihenek, és nyakmerevítővel együtt töltöm utolsó napjaimat kiskorúként. A legszívesebben gyurmáznék, mert már az összes jó filmet végignéztem, de a széken ülés is fájdalmas jelen helyzetemben, ezért az alkotással inkább megvárom a jövő hetet. Addig is, egyszer majd még jelentkezek, és mutatok képeket a "nyaktársamról".

Bearanyozza a napot

A múlt héten én voltam az a szerencsés, aki megnyerte PunkyJazz medálját. Ennél a hírnél már csak annak örültem jobban, amikor megláttam a medált rejtő borítékot, rajta az én nevemmel. : ) Hát, mit is mondjak, a szavunk is elakadt, amikor kicsomagoltam a medált, és a napfénynél megnéztük. A kép, ami a játék logója is volt igazándiból aligha adja vissza a medált valójában, mivel az sokkal szebb élőben, mint a képeken. : ) Szinte minden fénynél, a különböző fénybeesési szögekben más-más színt ad: van, amikor inkább kékes-zöldes, mint a tenger, máskor vörös vagy sárga, de ha napfény éri akkor szivárványos pompában tündököl. Nekem bearanyozta a napomat. : )

Tudom, hogy a fényképek teljesen nem adhatják vissza, de azért megpróbáltam lefotózni a medált, hogy a különböző színeket megmutassam. Íme:


A vörös,

a sárga,

a kék,

és a szivárvány.


Köszönöm szépen mégegyszer a medált! : )

Hagymácskát a népnek

Megígértem a tesómnak, hogy nyerek neki egy hagymácskát (macskát? :) )

Szakmai ártalom

Infófakultáció eredménye:


Mentás-málnás nyalóka, puncsmignon, csillagos papírba csomagolt keménycukorka és marcipános-karamellás étcsokibonbon.

Hát igen. Van, aki nem tud kibújni a bőréből. : D

A Nagytesó meg a Kistesó

A pékségben, ahova járok az áremelés mellett a másik újdonság az, hogy most már mignont is árulnak. Ez addig-addig piszkálta a fantáziámat, míg a múlthéten vettem egy puncsosat, és abból kiindulva tegnap készítettem egy egész mignon-kollekciót.

Szerintem ezek lettek eddig az egyik legélethűbb gyurmasütijeim. :) Miután kisültek alig bírtam megállni, hogy ne harapjak bele a puncsosba... : )

Egyelőre még nemrakom fel őket Meskára, mert még várunk ezüst láncra, meg ilyesmi... De mire felrakom őket lehet, hogy már fülbevalók is lesznek majd. (Sőt, biztos is. : ) )