A boszi és a cicája

Tudom, hogy már elmúlt Halloween, de elrontottam volna a meglepetést, ha felteszem ide a kis apróságokat. :) Szóval, kicsit megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel mutatom most be nektek a "csemetéimet". :)

Vasárnap a gépem már megint úgy csinált, mint aki meghalt, szóval kénytelen voltam máshogy elfoglalni magamat. (Egyébként már észrevettem, hogy energiatakarékos módon működik - páros napokon igen, páratlanokon nem, vagy fordítva.) Az egyéb elfoglaltságból pedig az lett, hogy előhalásztam anya összes decemberi, novemberi és októberi Praktikáját, és nézegetni kezdtem, mit készíthetnék ajándékba karácsonyra. A tavaly októberi számban voltak a filcből készített halloweeni figurák - tök, szellem, denevér, macska, boszi -, amik annyira megtetszettek, hogy szinte első nekifutásra elkezdtem csinálni a cicát. Aztán, ha már megcsináltam, gondoltam legyen párja, kap egy boszorkányt, és akkor elajándékozhatom a páromnak. Hogy mindig tudja, én vagyok a boszorkány, és ő pedig az én kedves cicám... :)
A munka gyorsan haladt és elég hamar elkészültem a figurákkal. Kisebb-nagyobb változtatásokat azért eszközöltem, mert egyrészt a filc- és fonalkínálat sem volt olyan széles, másrészt jobban szerettem volna egy kicsit a saját képemre formálni, személyessé tenni őket.







Teljesen rákattantam most a varrásra, és egy teljesen új tárlatot nyitott meg előttem, rengeteg ötlettel, aminek egy részét már meg is valósítottam.
Szóval, ne lepődjetek meg, ha ezentúl mindenféle fércelt mondattal fogok előrukkolni. :)

Utoljára még egy kedves vicc. Anya minden évben kifaragja nagynéném aktuális díjnyertes főzőtökjeiből a töklámpásunkat. Tavaly véletlenül sikerült lefotózni a "tökhányást", idén azonban már tudatos fotók készültek, ahol a fotózáskor mindenki jelen volt és próbált nem a földre ülni a nevetéstől. :) (A tök rosszullétének oka pedig nem más, mint gyomorégés. :))

Az én büszkeségem

Kricsár Ancsa egy régebbi blogbejegyzésében azt írta, hogy amennyiben valamelyik drótékszer-készítő szeretné, hogy bemutassa őt a blogjában, írjon neki egy e-mailt ezzel kapcsolatban. A párom nevében, aki drót- és láncékszereket készít én vettem fel vele a kapcsolatot. Nagyon kedves volt, készségesen válaszolt is a levelemre, és megígérte, hogy valamikor vasárnap-hétfő fele ki is kerül a bemutatkozás. Ez ma történt meg, aminek nagyon örülök! Nagyon büszke vagyok a páromra, hogy elkezdte az ékszerkészítést, részben az én biztatásomra. :) Az első ékszerét, amit lejjebb láthattok az anyukámnak készítettük el a születésnapjára, míg a másikat, a fülbevalót díszdobozban én kaptam a 18. születésnapomra. :)

(A blogbejegyzést itt olvashatjátok.)

Hétköznapi csalódások

Sajnos, a frissítések elmaradoztak/nak, ugyanis egyrészt rengeteg témazárót írtam a héten, ami leterhelt, másrészt jelen pillanatban nem indul be a gépem, így a képeimhez se tudok hozzáférni. :( Pedig tegnap is sütöttem pár apróságot, és készen vannak az újabb fotók, de így gép hiányában ez egyelőre torlódik. Abban bízom, hogy ma megcsináljuk a gépemet, és akkor nem kell sokáig nélkülöznöm a dolgaimat - nagyon idegesítő, hogy tudom, nincs mindenről másolat, és ha ezek a dolgok elvesznek, nem tudom, hogy fogom majd pótolni őket.
Addig is játszatok, ezt msot megtehetitek Punkyjazznél és Vesztl Fanninál is.

Facebook

Drága párom rábeszélt, hogy miután eddig nem volt Facebookom, így csináljak most egyet, ha más nem, akkor csak a blogomnak. Így megegyeztünk, hogy az ő felhasználójával csinál egyet, amire rakosgathatok fel képeket és írogathatok. Megmondom őszintén, hogy már régóta próbálnak rávenni, hogy regisztráljak, de az idő szűke miatt ezt fölöslegesnek érzem. Így is annyi minden mást csinálnék szívesen, gyurmáznék többet, olvasnék, na meg a kötelezők, a heti 2 db a/3-as méretű önarckép, amit meg kellene rajzolnom - de sajnos sokszor ezekre se jut annyi időm, mint amennyire szeretném. Most már kialakult, hogy vasárnaponként gyurmázok, így viszont a hétvégi rajzolás ütközik a gyurmával, amelyik ütközetből (egyelőre) a gyurmázás kerül ki győztesen. Úgyhogy aki tudja, hogy hol lehet kapni időnyerőt, az szóljon nekem, mert akkor mindenképpen kérek egyet karácsonyra. :)
Lényeg a lényeg, elindult a Facebook közösségünk, szóval csak csatlakozzatok nyugodtan! Én pedig addig is ismerkedem a technikával. :)

Amikor a technika felmondja a szolgálatot...

... Akkor jön az, hogy a fényképezőgép-tervezőn át a gyári munkásig és Bill Gates ük-ük-ük-ük ági női felmenőin keresztül mindenkit szidunk, akit csak lehet.
Készültem egy csomó új ékszerrel, nagy lelkesen neki is álltam fotózni, aztán amikor megláttam a képeket a számítógépen majdnem elájultam... Mind sárga lett. SÁRGA. Nem FEHÉR. Egyszerűen hiába fotóztam 6 lámpával egyszerre, és növesztettem az egekig a villanyszámlát a félórás fotódömping alatt, gyakorlatilag semmit se értem el vele. Jelen pillanatban annyi ötletem van, hogy egyrészt holnap rajzszakkörön fotózgatok az ablakban, aminek egy nagy hátulütője, hogy ha lehullanak az ékszerek a Boldogasszony sugárútra, akkor onnan az életbe nem szedem össze őket. Másrészt megvárom a napot, amire az évszak előrehaladtával egyre kevesebb esélyem lesz. (Hogy fogok én így télen terméket fotózni?) Harmadrészt addig rágom a párom fülét, amíg megcsinálja nekem azt a fotóslámpát, amit egyszer megígért nekem. (Ez lesz a legvalószínűbb.)
Szóval, a nagy meglepetésem, hogy mindenkit meglepek az ékszerekkel romba dőlt. : ( De azért ha már megcsináltam őket, mutatóba felteszek párat, hátha ti több színt és fantáziát tudtok belőlük kinézni:

Próbálkozok még jobb fotóval, de egyelőre csak ennyire futotta.

Játék-maraton nomer csitiri

Bocs a szörnyű latinbetűs átíratért, de az orosz 4-es önmagában eléggé logikátlan ahhoz, hogy ne lehessen szépen átírni. :) Újabb játékra bukkantam, ezúttal Vesztl Fanninál. 5 féle kitűző közül lehet választani. A szülinapomon lesz sorsolás, úgyhogy hátha. :)

Az eset a nyakmerevítővel

Hát az úgy volt, hooogy tesiórán voltunk, és miután nem fociztam ki akartam menni a teremből, hogy meg ne rúgjanak a labdával, aztán pont az ajtóban sikeresen tarkónrúgtak. Tarkó- és fejfájás, mentőautó, nyakmerevítő... Már az iskolából a mentősök vittek ki, de úgy, hogy a folyosón minden ember engem nézett. Mondjuk, ha nem éreztem volna magam épp eléggé szörnyen, még lehet, hogy élveztem is volna a helyzetet, nameg az emberek arcán a temetői arckifejezéseket... A vége az lett, hogy mivel még egy hét (6 nap) van a 18.-dik szülinapomig, bevittek a gyerekklinikára. Ott megvizsgáltak, átröntgenezték a fejemet, jól elszédítettek az ágyon tologatással meg a plafonbámulással, de végül is azt leszámítva, hogy kaptam egy enyhe agyrázkódást, és megzúzódtak a nyaki izmaim semmi komoly bajom nem történt. 2 hét tesitilalom, amit nem bánok, 3 nap ágynyugalom meg 1 hét nyakmerevítő. Szegény nem lehet róla, hogy kezdettől fogva utálom, de szerintem senki se visel szívesen ilyen borzalmakat. (Mondjuk a kényelmi rátán a legkényelmesebb dolgok közé tartozik.)
Úgyhogy most egyelőre pihenek, és nyakmerevítővel együtt töltöm utolsó napjaimat kiskorúként. A legszívesebben gyurmáznék, mert már az összes jó filmet végignéztem, de a széken ülés is fájdalmas jelen helyzetemben, ezért az alkotással inkább megvárom a jövő hetet. Addig is, egyszer majd még jelentkezek, és mutatok képeket a "nyaktársamról".

Bearanyozza a napot

A múlt héten én voltam az a szerencsés, aki megnyerte PunkyJazz medálját. Ennél a hírnél már csak annak örültem jobban, amikor megláttam a medált rejtő borítékot, rajta az én nevemmel. : ) Hát, mit is mondjak, a szavunk is elakadt, amikor kicsomagoltam a medált, és a napfénynél megnéztük. A kép, ami a játék logója is volt igazándiból aligha adja vissza a medált valójában, mivel az sokkal szebb élőben, mint a képeken. : ) Szinte minden fénynél, a különböző fénybeesési szögekben más-más színt ad: van, amikor inkább kékes-zöldes, mint a tenger, máskor vörös vagy sárga, de ha napfény éri akkor szivárványos pompában tündököl. Nekem bearanyozta a napomat. : )

Tudom, hogy a fényképek teljesen nem adhatják vissza, de azért megpróbáltam lefotózni a medált, hogy a különböző színeket megmutassam. Íme:


A vörös,

a sárga,

a kék,

és a szivárvány.


Köszönöm szépen mégegyszer a medált! : )

Hagymácskát a népnek

Megígértem a tesómnak, hogy nyerek neki egy hagymácskát (macskát? :) )

Szakmai ártalom

Infófakultáció eredménye:


Mentás-málnás nyalóka, puncsmignon, csillagos papírba csomagolt keménycukorka és marcipános-karamellás étcsokibonbon.

Hát igen. Van, aki nem tud kibújni a bőréből. : D

Játék-hegyek

Újabb játékra bukkantam, ezúttal Karina blogjában! Egy csodálatos horgolt nyakmelegítőt lehet nyerni. :)



Emellett pedig továbbra is játék itt, nálam! Ha elfelejtetted volna, hogy merre, akkor kattints a Játék menüpontra, vagy ide. (A határidő október 2.)

Ha már játék...

... akkor nézzetek be a PunkyJazz oldalára! Ezt a csodás medált lehet nyerni. :)

Időhiány

Sajnos, hiába ígértem, hogy lesz frissítés, az időhiány miatt sajnos egyelőre nemtudtam semmit se feltenni. :( A fényképezőgép se a legjobb, makacskodik, emellett a fülbevaló-alapokból is kifogyóban vagyok... De, mint láthattátok, azért szépen-lassan van friss... A dizájn átalakítása elkezdődött. :)

Sütimánia

Elnézést kérek az egy hetes kimaradásért, de nyaralni voltam a nagymamámnál, ahol a net megléte ellenére sem igazán értem rá tevékenyen blogolni. :) Most azonban mielőtt elmennék gyurmázni úgy döntöttem, írok egy kicsit, méghozzá a süteményekről.
Először is, a cotcoton találtam egy nagyon jó cikket az édesség alakú ékszerekről, amit itt megnézhettek. Nagyon klasszul néznek ki! A cikkben található édességeket egy japán cég, a Q-pot gyártja, amik utána horribilis összegekért találnak gazdára. (Egy-egy ékszer ára megközelíti a Thomas Szabo ékszerek árait.) Azt nem tudom, anyagukat tekintve miből készülnek (feltehetőleg műanyagból), de az tény, hogy a kidolgozásuk félelmetesen élethű. Ráadásul ami a legjobb: árulnak direkt Disney ékszereket, azon belül pedig az eredeti, Alice Csodaországban rajzfilm inspirálta "nyalánkságokat". Nyami!
Íme néhány, a kedvenceim közül:






Ennek a nyakláncnak az ára forintra átszámítva: 55.000 Ft.

Nem tudom, olvastok-e Cosmopolitant, de azt hiszem, abban is volt valami hasonló cikk a sütis és Alice-témájú kiegészítőkről. Nekem sajnos nincs meg az újság, de ha lesz rá lehetőségem igyekszem majd kölcsönkérni és beszkennelni, ugyanis azon az egy oldalon nagyonnagyon jó dolgok voltak. :)
Mindezek után még felmentem a SUGAR! honlapjára, ami végképp hiba volt, ugyanis a rengeteg eszement muffin és süti mellett beleszerettem a muffin alakú, (feltehetőleg szájfényt rejtő) kis szelencékbe. :) Azt hiszem, ha egy ilyet kapnék valószínűleg sikítva ugranék az ajándékozó nyakába. :D (Nekem egyébként a legjobban az epres és a málnás tetszik, de az erdeigyümis se rossz.)







Csepleő Viktória cipőjéről pedig felesleges is szót ejtenem, mert egyszerűen IMÁDOM! ♥♥♥ Azt hiszem, ha lenne rá lehetőségem és beszerezhetnék egy ilyen cipőt biztos, hogy nem hagynám a szekrényben porosodni! :)



A sütiket elnézegetve rájöttem, hogy szükségem lenne egy sütimintás, vagy süti alakú táskára is, ugyanis cseresznyés cipőben, sütis pólóban meg sütis ékszerekkel kicsit hülyén jönne ki a repülő malacos vagy majmos táska. :D Ti tudtok ajánlani valami ilyesmi táskát? Ha igen, szívesen veszem a kommenteket. :)
És végül, de nem utolsósorban egy kis "mézesmázos" zene, a nagykedvenc, a California Gurls. Katy színes-sütis ruhája egyszerűen isteni! :)

Egy, megérett a...

Bizony, miután ma délben kézhez kaptam a törzslapomat, hivatalosan is kijelenthetem, hogy angolból érett vagyok. :)



77%, hu. :) Minden várakozásomat felülmúlta. Igaz, az ötösnek jobban örültem volna, de tudom magamról, hogy angolból reménytelen eset vagyok, így ez így is nagy teljesítmény... Nemtudom, valahogy az orosz jobban megy. (Talán mert azt szeretem is?)
Kettő. Művésztábor letudtával (aminek a kiállítására az érettségi miatt el se tudtam menni...) le is tudtam eddigi kötelességeimet, és büszkén jelenthetem be, igen, itt is elkezdődött végre a nyári szünet. Az utóbbi inaktivitásom sajnos ez utóbbiaknak, meg annak a pár megrendelésnek volt köszönhető amik az utóbbi hetekben érkeztek. (És amiket sajnos nem fotóztam le... :/ ) Úgyhogy remélem ezután több időm lesz kreatívkodni, főleg mivelugyanis tele vagyok alapanyagokkal meg ötletekkel. :)
Először is, vettem 2 féle ruhafestéket (türkizt meg korallszínűt), ugyanis eldöntöttem, hogy elkezdek ismét batikozni. (Feltéve, ha megtalálom a festékeket... :"D) Najó, nemcsak ilyen indokok vezéreltek, hanem az is, hogy megláttam az Eldorádóban egy ládát, tele Kolumbusz ruhafestékkel. Nem bírtam ellenállni, elcsábultam...



Ezt a Kreatív Café oldalán láttam, és szeretnék ehhez hasonlót elkészíteni, annyi változtatással, hogy megpróbálok a koncentrikus csomózással Mickey egér fejet csinálni. :)) (Nah Balázs, egy mesepólót?)
Másodszor, vettem egy kitűzőt ma az egyik szegedi turiban. A turi érdekessége, hogy van a pultnál egy hatalmas kosár, tele leszakadt, műhibás csatokkal, ékszerdarabokkal, amiket potom pénzért lehet megvenni. Ott találtam egy kitűzőalapot, amire fel volt függesztve 2 medál: egy lila-türkiz csillogó patkó, meg egy tányér tükörtojással, baconnel, arról lelógva pirítós, csésze és kiskanál. :D Elsősorban a reggelizőszettes medál volt az, ami miatt aztmondtam hogy oké, ezténmost elviszem, mert nekem KELL. Aztán miután kifizettem érte a "csillagászati árat" (200 Ft), utána jutott eszembe, hogy gyurmasütivel csinálok a kitűzőalapból egy nagyon csajos kitűzőt. :) Egyelőre nem árulom el, milyet, mert úgy odavan a meglepetés, de idővel az elkészült ékszert remélem sikerül feltennem ide. :)
Tovább folytatva az ékszertémát, ma kaptam a keresztszüleimtől egy kisebb csomag ékszeralapanyagot. Van benne 3 nagy tégely csillámpor, ugyanis a cégüknél rendelnek és csomagolnak csillámport, ezért úgy gondolták, hoznak nekem belőle, hátha jólesz a gyurmázáshoz. Nagyonjók! Van szivárványos lila, szivárványos zöld meg hologrammos ezüst színű csillám is. Már alig várom, hogy kipróbálhassam őket. :) Emellett kaptam hologrammos, lyukasztott elemeket. (kört, ellipszist, tüskét) Ezeket láncszemekkel fel lehet szerelni karkötőre, fülbevalóra, de így önmagukban is nagyon szépen mutatnak. :)
Nem tudom, ismeritek-e a Florence and the Machine nevű indie-formációt, de én az utóbbi napokban eléggé rájuk vagyok kattanva. A Rabbit Heart című számukat megnéztem videóklippen, és teljesen beleszerettem Florence virágkoszorújába. El is döntöttem, hogy én is csinálok magamnak hasonlót, fehér habrózsából, drótból meg gyöngyszalagból. :) (Fotózáskor még jóljöhet majd.)



Tegnap este volt nálunk a Szentiván-éji tűzugrás, ezen belül rendeztek különféle kézműves foglalkozásokat és vásárt is. Mi is kimentünk Tibivel, és el is adtunk 2 kisebb karkötőt, egyiket az én epertortámmal. :) Sajnos az ékszerekről így egyben nem készült kép, de a tűzugrás momentumát keresztapukám megörökítette. (És amint az a képen látszik, a cseresznyés cipőm is megérkezett. :)



Nagyon sok mesélnivalóm lenne még, milyen ihletet kaptam anyu karkötőjétől és a fagyiktől... De minderről mesélek legközelebb, ha már alkottam valamit. :)

Cseresznyéslány - kicsit off

Ma semmi frissel nem szolgálhatok sajna, csak megrendelésem van, de az bőven, meg művésztábor és szóbeli tételek, szóval most ezek az elsők... De addig is, egy kis lazító bejegyzés. :)
Van cseresznyés kardigánom! Az úgy volt, hogy ebédszünet volt a táborban, és mivel jobb dolgom nem volt, és untam az első emeleti fülledt rajztermet kimentem az utcára. Utána eszembejutott, hogy az Angexben pont ma a legolcsóbb minden, és bementem. Rögtön beleszerettem... Egyszerűen nem lehetett otthagyni. Maxikardigán, lila, ráadásul cseresznyés, és váltott színű, szív alakú gombjai vannak... Imádom! Ráadásul pont most rendeltem egy cseresznyés Vans slipon-t, szóval, lesz mivel hordanom... :)
Utólag belegondolva, nálam valahogy mindig volt valamiféle rajongás a gyümölcsök körül. Ugye, a jelem is szilva volt az oviban, amit bár akkor nem szerettem, a lila-imádatom azt hiszem ebből eredeztethető. Ráadásul azt mesélték keresztanyuék, hogy csak akkor tudtam egy időben elaludni, ha az ő gyümölcsös pólóját az ágyamba akasztották...
Aztán, a húgom eper-jelének köszönhetően jött az epermánia. Csat, hajgumi, fülbevaló, kitűző, körömreszelő, csak hogy néhányat említsünk... Aztán most meg a cseresznyék: cseresznyés póló, öv, fülbevaló, aztán most kardigán, cipő... (A megkopasztott cseresznyefát nem számítva. :)
Úgy látszik, nem tudok kikerülni a gyümölcsök bűvköréből... Nem is csoda hát, ha a kedvenc gyurmaékszerem az epertorta. : DD

Egy kép a kardigánról (sajna a minőség nem elsőosztályú - telefonnal fotóztam):