2010. október 9.

Az eset a nyakmerevítővel

Hát az úgy volt, hooogy tesiórán voltunk, és miután nem fociztam ki akartam menni a teremből, hogy meg ne rúgjanak a labdával, aztán pont az ajtóban sikeresen tarkónrúgtak. Tarkó- és fejfájás, mentőautó, nyakmerevítő... Már az iskolából a mentősök vittek ki, de úgy, hogy a folyosón minden ember engem nézett. Mondjuk, ha nem éreztem volna magam épp eléggé szörnyen, még lehet, hogy élveztem is volna a helyzetet, nameg az emberek arcán a temetői arckifejezéseket... A vége az lett, hogy mivel még egy hét (6 nap) van a 18.-dik szülinapomig, bevittek a gyerekklinikára. Ott megvizsgáltak, átröntgenezték a fejemet, jól elszédítettek az ágyon tologatással meg a plafonbámulással, de végül is azt leszámítva, hogy kaptam egy enyhe agyrázkódást, és megzúzódtak a nyaki izmaim semmi komoly bajom nem történt. 2 hét tesitilalom, amit nem bánok, 3 nap ágynyugalom meg 1 hét nyakmerevítő. Szegény nem lehet róla, hogy kezdettől fogva utálom, de szerintem senki se visel szívesen ilyen borzalmakat. (Mondjuk a kényelmi rátán a legkényelmesebb dolgok közé tartozik.)
Úgyhogy most egyelőre pihenek, és nyakmerevítővel együtt töltöm utolsó napjaimat kiskorúként. A legszívesebben gyurmáznék, mert már az összes jó filmet végignéztem, de a széken ülés is fájdalmas jelen helyzetemben, ezért az alkotással inkább megvárom a jövő hetet. Addig is, egyszer majd még jelentkezek, és mutatok képeket a "nyaktársamról".

1 megjegyzés:

DoRcY írta...

jaj :( jobbulást, elhiszem, hogy kellemetlen lehet!

Megjegyzés küldése